Már hat év telt el azóta, hogy a „kis” Puskás alig 16 esztendősen debütált a nagyok között. Korábban, serdülő, majd ifjúsági játékos korában minden edzés után egy pohár tejet és egy karéj kenyeret kapott a klubtól, hogy erősödjön, profiként pedig azért lehetett hálás a KAC-nak, mert – ahogy Öcsi bácsi később anekdotázott – „…úgy éreztem magam, mintha egy nagy családban lennék. Az egyesület nagyrészt az akkori mecénásoktól függött, akik egyáltalán nem voltak gazdag üzletemberek. Köztük volt, például, a helyi szabó, aki a mezeket és a melegítőket készítette a csapatnak, a helyi cipész, aki a futballcipőket gyártotta, egy közeli étterem tulajdonosa, ahol kedden és csütörtökön ehettünk edzés után, a helyi hentes, aki húst adott nekünk, játékosoknak, és így tovább… Edzés után sokszor együtt maradtunk, beszélgettünk, viccelődtünk, fröccsöztünk, megettünk pár szál kolbászt…”

Mivel mindennek tetejében a Kispest is egyre acélosabbá vált, nem csoda, hogy Puskás Ferenc 1947-ben nemet mondott a Juventus mesés, százezer dolláros ajánlatára. Az 1947–1948-as idényben gólkirályi címmel kárpótolhatta magát, egy évre rá társaival együtt bajnoki bronznak örülhetett, míg az 1949–1950-es szezonban így is, úgy is a csúcsra jutott: a csapat aranyérmesként, a balösszekötő gólkirályként zárt. Az őszt Kispesti Atlétikai Clubként, a tavaszt – az államosítás „jóvoltából” – viszont már Budapesti Honvédként kezdő gárda 23 győzelmének, valamint négy döntetlenjének köszönhetően 50 pontot gyűjtött úgy, hogy 30 meccsen 84-szer volt eredményes – Puskás 31 gólt szerzett, a többiek 53-at.

A válogatottban is szárnyalt a 22 esztendős támadó. Huszonkettő, igen, hiszen 1949-ben április 10-én lépett pályára először Sebes Gusztáv együttese, kilenc nappal azután, hogy Öcsi (akkor persze még nem volt bácsi) elfújhatott 22 szál gyertyát a születésnapi tortáján. Abban az évben nyolc mecscset játszott a válogatott, Puskás értelemszerűen nyolcszor húzhatta magára a címeres dresszt. Habár június 19-én, a Svédország elleni vendégjáték alkalmával csupán csere volt – a szövetségi kapitány nem várt sokat a bevetésével: már a 41. percben elfoglalta Deák Ferenc helyét. Stockholmban nem talált a kapuba, ellenben Prágában, Debrecenben, Bécsben és a Megyeri úton igen (háromszoros éljen az újpesti helyszín kapcsán: az olaszok, a bolgárok és a svédek ellen is ünnepelhetett). A nyolc mérkőzésen 11 találatot ért el. A bécsi „termés” külön említést érdemel: a válogatottban az volt a második mesterhármasa a páratlan 10-esnek; ezt a produkciót 1950-ben is megismételte. Hogy nagy különbség ne legyen a két triplázás között, utóbbit is Ausztria ellen jegyezte.

Ami még a '49-es krónikához tartozik, az a december eleji előléptetés: Puskás Ferenc elsejével hivatásos katona lett. Ha valaki netán afelől érdeklődik, honnan a „Száguldó Őrnagy” becenév, hát innen fúj a szél. Igaz ez még akkor is, ha 1956-os külföldre „költözése” után tartalékállományba helyezték…

De ez már egy másik történet.