Természetesen szombaton is gyászszünettel kezdődött valamennyi élvonalbeli mérkőzés. Alábbi összeállításunkban azt szedtük csokorba, hogy az egyes pályákon miként emlékeztek a szurkolók és a játékosok Puskás Ferencre.

TATABÁNYA: A gyászszünet után a hazai tábor egy fekete leplet emelt a magasba: „Nyugodj békében, Puskás Öcsi!” felirattal. A mérkőzés folyamán a hazai és a vendégszurkolók többször is skandálták a magyar labdarúgás legjelentősebb alakjának nevét.

DEBRECEN: Méltóképpen emlékezett meg Debrecenben mindkét szurkolótábor Puskás Ferencről. Hatalmas transzparens virított a hazaiak tábora előtt: „Nyugodj békében, Öcsi bácsi!” A zalaegerszegiek is kitettek magukért, óriási betűkkel ugyanis ez állt a táboruk előtt: „Öcsi örök.” Az egyperces néma tiszteletadás után pedig Puskás Öcsi nevétől zúgott a stadion. A rendezők méltatták legendás életútját s pályafutását. De nemcsak az elhunytra, hanem a vasárnap a 80. életévét betöltő debreceni legendára is gondoltak a debreceniek – Komlóssy Imrére, aki 1943-ban már tagja volt a DVSC első élvonalbeli csapatának. Az idős sportember meghatódva, a nézők ünneplése közepette végezte el a kezdő rúgást.

VÁC: Tizenhat órakor néhány percre elcsendesedett a váci stadion, ahol az ország valamennyi pályájához hasonlóan megemlékeztek Puskás Ferencről. A Duna-parti „rekviem” méltó emléket állított Öcsi bácsinak, a csendet csupán a hangosbemondó törte meg olykor-olykor, egy-egy fontos mozzanatot közölve a világ valaha volt talán legnagyszerűbb labdarúgójának életútjából.

KAPOSVÁR: Angol mintára a futballisták nem a posztjukon, hanem a kezdőkör ívén, egymásba kapaszkodva emlékeztek Puskás Ferencre. A gyászszünet alatt a vendég pécsiek sáljaikat kifeszítve és a magasba tartva emlékeztek, míg a hazaiak transzparenst készítettek a legenda emlékére. ,,Isten veled, Őrnagy úr! – állt többek között a drapérián, majd amikor Kassai Viktor sípszavával véget vetett a megemlékezésnek, a vendég baranyai tábor ütemes skandálásba kezdett: „Puskás Öcsi!, Puskás Öcsi!”

DIÓSGYŐR: „1927–2006: Isten veled, Puskás Öcsi” feliratú fekete-fehér transzparenst feszített ki szektora előtti kerítésére az a körülbelül száz kispesti szurkoló, aki nemcsak azért buszozott el Diósgyőrbe, hogy a helyszínen szurkoljon együttesének, hanem azért is, hogy Honvéd-meccsen vegyen végső búcsút a klub legendás alakjától, Puskás Ferenctől. Készültek a miskolciak is: a stadion egyik sarkába Öcsi bácsi képével illusztrált pólót függesztettek ki, amely alá a mérkőzés kezdetére sok-sok égő mécses került. A meccs is rendhagyó módon kezdődött, ezúttal nem a diósgyőri indulóra, hanem egy 1953-as rádiófelvételre vonultak a pályára a futballisták, ám még mielőtt felhangzott volna a 6:3-as magyar sikerrel végződő angol–magyar összecsapás tudósítása, az egész aréna egy névtől volt hangos: „Puskás Öcsi, Puskás Öcsi” – skandálták mind a kispesti, mind a hazai drukkerek. Amikor pedig a labdarúgók felálltak a köszöntéshez, a huszonkét futballista és a három játékvezető közösen tartotta maga elé az „Öcsi bácsi, emléked örökké megőrizzük” feliratú vásznat.