„Tudtam a betegs�g�r�l, �s azt gondoltam, hogy tal�n fel is vagyok k�sz�lve a rossz h�r fogad�s�ra. De nem voltam. Az, hogy soha t�bb� nem tal�lkozhatom Pusk�s Ferenccel, a magyarok �csij�vel, egyszer�en felfoghatatlan sz�momra.

De � a sz�v�nkben �r�kk� �lni fog. J� visszaeml�kezni. Azzal a bal l�bbal, azzal a bizonyos bal l�bbal mennyi rekordot megd�nt�tt, h�nyszor, de h�nyszor kergette vele �r�letbe a v�d�ket. H�romsz�zhuszonn�gy m�rk�z�sen h�romsz�zhetvenk�t g�lt l�ni, a magyar v�logatott mez�ben nyolcvan�t meccsen nyolvcann�gyszer a kapuba tal�lni csak a legnagyobbaknak siker�lhet. �s � volt az egyetlen olyan j�t�kos, aki n�gy g�lt l�tt egy BEK-d�nt�ben.
Mennyi, mennyi sz�p eml�k t�r el� ilyenkor az emberb�l...

De a sz�raz statisztik�kon t�ll�pve, ott volt �: egy kedves, mindenkivel bar�ts�gos ember.
A magyar v�logatottat Helsinkiben olimpiai gy�zelemig rep�tette, majd 1953-ban azon a bizonyos londoni 6:3-as m�rk�z�sen megmutatta mindenkinek, mi az igazi futball l�nyege. Az a visszah�z�s csel! T�bb ezer g�l l�ttam m�r a stadionokban, a k�perny�n kereszt�l, de ahhoz foghat�t egyet sem. Az angolok j�t�kosa, Billy Wright hi�ba nyargalt tiszta erej�b�l fel�, hogy megakad�lyozza a g�ll�v�sben, Pusk�s Ferenc megviccelte �t – �s a mennybe ment.

Azt�n az Eintracht Frankfurt elleni BEK-d�nt�. Akkor m�r a Real Madrid mez�ben, Alfredo Di St�fan�val, Francisco Gent�val kar�ltve 7:3-ra gy�zt�k le a n�meteket, �s a n�gy g�lt szerz� Sz�guld� �rnagy azon a glasgow-i est�n is megmutatta az embereknek, val�j�ban mi ennek a gy�ny�r� j�t�knak a l�nyege.

Pusk�s Ferenc azonban nemcsak a p�ly�n volt zseni, hanem az �letben is. A csal�dja, a b�jos feles�ge, Erzs�bet sz�m�ra otthon csak �csi volt, a Real Madrid �lt�z�j�ben Panch�nak bec�zt�k, azok sz�m�ra pedig, akik a Honv�dban l�tt�k futballozni, Sz�guld� �rnagyk�nt vonult a halhatatlanok t�bor�ba. Olyan volt �, mint a j� bor, az id� m�l�s�val lett egyre jobb.

Pusk�s Ferenc egyszer azt mondta nekem, hogy � a futballt jobban szerette, mint az �letet. Nos, f�jdalommal tudom�sul kell venn�nk, az �lete p�nteken reggel v�get �rt.
De a szurkol�k, a bar�tok, a futball sohasem felejtik el Pusk�s Ferencet...”