Puskás Ferenc nevelőegyesületét az U17-es akadémiai csapat képviselte a tornán. A fiúk hatalmas fölénnyel vezetik a korosztályos bajnokságot, így mindenképpen jó szereplés volt tőlük elvárható, és nem is kellett csalódnunk bennük!
Az első körben visszavágtunk a fradinak a tavalyi döntőbeli vereségért, 5-1 lett a meccs vége a mi javunkra, majd 1-1 az A.C. Milan ellen.
A döntőben a Panathinaikos gárdájával kerültünk szembe, ám az időjárás nem kegyelmezett a résztvevőknek. Az egész napos esőzés és a döntő előtt lejátszott két meccs igencsak megviselte a Videoton pálya gyepszőnyegét, így nem is lehetett sziporkázó játékot várni.
A többi utánpótlás játékos által hajtott kispesti csapat egy jogosnak tűnő büntetőből már a negyedik percben megszerezte a vezetést a torna gólkirálya, Kapacina Valér jóvoltából. A görögök igazán nagy helyzeteket nem tudtak kialakítani, igaz, ezen a talajon sokszor a talpon maradás is nehézségeket okozott. Ennek ellenére a meccs színvonala semmiben nem tért el szinte egy átlag nb1-es bajnokitól, sőt, talán megkockáztatom, hogy ezek a fiatal futballisták a lelkesedésükkel sokkal élvezhetőbb játékot nyújtottak, mint amit a Bozsik Stadion népe megszokhatott.
A második félidő iramban és színvonalban is egy felnőtt bajnokit idézett, igazi férfias csatát láthatott a kilátogató 100-150 néző. Érdemes lenne elgondolkodni egy Bozsik Stadionban lejátszott döntő lehetőségén, biztos vagyok benne hogy sokkal többen látogattak volna ki, főleg hogy a sajátjaink is bejutottak a döntőbe. Igaz, a Kispest labdarúgói így is hazai pályán érezhették magukat, mivel a keretből kimaradó illetve más korosztályokhoz tartozó utánpótlás játékosok végig szurkolták a második félidőt, sok a Kanyarból már jól ismert rigmus hangzott fel a "szurkolók" torkából. Ez akár mosolyogtató is lehet egyeseknek, mindenesetre hozzájárul ahhoz, hogy ezek a fiatalemberek felnőve ezer szállal kötődjenek a vörös-fekete mezhez, és együtt harcoljanak a kispesti színekért.
A meccs végén Erdélyi egy gyönyörű támadás végén fejelt a Pana kapujába, bebiztosítva ezzel a győzelmet, és azt, hogy végre valóban haza kerül a Puskás Kupa!
A győztes csapatnak Orbán Viktor adta át az érmeket és a szép arany serleget, a játékosok pedig örömittasan skandálták, hogy „ki nem ugrál nem kispesti ale ale!” és „CSAK A KISPEST!MINDÖRÖKKÉ! GYERÜNK VÖRÖS FEKETÉK!”.

Ezek a játékosok úgy néz ki megértették, hol is vannak, és hogy a mez, amit magukon viselnek mit is jelent valójában. Jó lenne minél hamarabb viszont látni ezeket az ifjakat a Kispest első csapatának a keretében… Játékban és küzdeni tudásban már most sem maradnak el idegenlégiósainktól és az első csapattól, és biztos vagyok benne, hogy erre a mentalitásra és focira nem pár százan lennének kíváncsiak Kispesten sem… Talán érdemes volna a klub vezetőinek visszanézni a szombati Győr elleni botrányosan unalmas 0-0-t, és a Puskás Kupa döntőjét. Azt hiszem, nem kérdés, melyik a jövő útja, a focizni alig tudó, a klubhoz nem kötődő zsoldosok, vagy ezek a saját nevelésű fiatal játékosok.

Minden Kispest szurkoló nevében szívből gratulálunk, és köszönjük, hogy legalább egy évig a Bozsik Stadionban lesz a Puskás Ferenc Kupa!
CSAK A KISPEST!