Puszkasz
Csak azokra nem vagyunk büszkék, akikre méltán lehetnénk
Varga Attila Jártam néhány távoli országban, ahol a Hungary szó kiejtésekor egyetlen dolgot tudtak rólunk, csak annyit, hogy „Puszkasz”. Bár Puskás Ferenc a legismertebb magyar, a sportolóra való emlékezés már nem része a magyar országimázsnak. A napokban volt egy éve annak, hogy meghalt, s ez idő alatt nem tudtunk maradandó emléket állítani neki, s a szomorú évforduló kapcsán méltánytalanul kevés szó esett róla.
Bár a budapesti Stadionok metrómegállót az egyéves évfordulóra Puskásról akarták elnevezni, az ötlet egy bürokratikus bizottság ellenkezése miatt szánalmasan megbukott. Puskás Ferenc a kispesti szegénynegyedből jutott a világhírig, korának szupersztárja volt, és Bartók Bélát megelőzve máig ő a legismertebb magyar. Puskás az azonosítónk. Ha azt mondjuk bárhol a világban, Magyarország, azonnal rávágják: „Á, igen, Puskás!”
A zseniális futballista 1927. április 2-án született Kispesten, 1942-től a Kispesti AC – 1949-től a Budapest Honvéd – labdarúgója, 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa volt. Az Aranycsapattal olimpiai bajnok lett az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon, és ezüstérmet szerzett az 1954-es svájci világbajnokságon. Nyolcvanötször szerepelt a magyar válogatottban, amelyben 84 gólt szerzett. Rendkívül technikás, egyedülálló cselezőkészséggel rendelkező játékos volt. Az elmúlt évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6–3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós csele után lőtt gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható. Az 1956-os forradalom idején külföldön maradt, Spanyolországban telepedett le, ahol négyszer a nemzeti együttesben is pályára lépett. A Real Madriddal háromszoros BEK-győztes, a madridi sztárcsapattal hatszor nyert bajnokságot, kétszer Király-kupát, négyszeres spanyol gólkirály volt. Játszott a világ- és az Európa-válogatottban is. Edzőként Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Görögországban (1971-ben a Panathinaikosz együttesét a BEK-döntőig vezényelte), Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Paraguayban és Ausztráliában dolgozott, 1993 áprilisától júliusáig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt.
A minapi Puskás Ferenc-évfordulón felavatták a róla elnevezett utcát Kispesten, így a kis-balatoni Zalaszabarral együtt már két település emlékezik méltó módon a sportolóról. De Puskás akkor válna az országimázs részévé, ha olyan helyen neveznének el róla utcát vagy közteret, vagy éppen metróállomást, ahol komoly idegenforgalom van. Ilyen lehetett volna a budapesti Stadionok metrómegálló átkeresztelése, de az úgynevezett tárcaközi névbizottság elutasította a Fővárosi Önkormányzat által is támogatott ötletet. A bizottság tagjai szerint az elutasításnak három indítéka is volt. Egyrészt néhány éve már átnevezték a megállót Népstadionról Stadionokra, és túl sok lenne a változás rövid időn belül. Másrészt a helyszín közelében van a Papp László Aréna is, s a létesítmény szintén joggal tarthatna igényt a megálló nevére. Harmadrészt nehezen lehet kiejteni. Sőt, az érvelés szerint a metrón a nagy zajban ahhoz, hogy érthetően bemondhassák a nevet, állítólag túl hosszú, így nehezebben értené meg az utazóközönség.
A hírt közlő egyik internetes kiadvány azt kérte olvasóitól, hogy „kicsit gondolkodjon el magában mindenki, és ezek után írja le véleményét”. A bejegyzések ma is olvashatók, s tartalmuk számomra a legnagyobb megdöbbenést okozták, ugyanis többnyire egyetértettek a gittegyletbizottság indokaival. „Aztán jóember, ugyan MINEK kéne átnevezni? Oké, Öcsi nagy ember volt. Rendben. Már rögtön metrómegállót kell róla elnevezni? Inkább a Rádiótelefon utca, vagy az 501. utca helyett lehetne egy Puskás Öcsi utca...” „Szerinted mennyi pénzbe kerül az, hogy ezt a nevet mindenhol másképp szerepeltessék? Szerinted mennyi idő, mire az új elnevezés mindenhol (pl. útikönyvek) elterjed?” „A Stadionok név funkcionális. Stadionok állomásra érkeznek a trolik és a sok sárga busz is...” „nemazért, de népstadion mindig is népstadion marad, hiába nevezik át bármire is”. „Kérem szépen, miért kellene átnevezni? Valaki magyarázza el nekem, csökkent értelmű földi halandónak. Puskás Ferenc nagy focista volt, nyugodjék békében. A temetéséből nagy cirkuszt csináltak, feleslegesen, de ez nem ide tartozik.” „Teljesen egyetertek, hogy maradjon Stadionok. Nagy sportolonk volt Puskas Ferenc, de azert csak emiatt atnevezni baromsag. A Stadionok egyszerubb, pontosabb, rovidebb, ismertebb es igen, konnyebb kimondani.” „Nekem mindíg is NÉPSTADION marad.” „Voltak itt rendes emberek nem katona szökevények akikről el lehetne nevezni a Stadion megállót. Morris” „A stadiont elnevezték róla, (meg is érdemelte) de azért nem kellene 1 km-es körben mindent átnevezni miatta.” „Szerintem is maradjon stadionok. Puskás tényleg nagy sportoló volt, de abban igaza van az amúgy idióta bizottságnak, hogy a Papp László aréna is ott van, így ilyen elven az is lehetne. Felesleges átnevezgetni, a stadion az ő nevét viseli ami méltó emléket állít neki, de nem kell túlzásba esni, a neki szóló tisztelet nem a metrómegálló elnevezésén fog múlni.”
Bevallottan nem értek a labdarúgáshoz, nem követem figyelemmel a sportág új csillagait, de úgy gondolom, hogy a brazil Pelé, az argentin Maradona s a magyar Puskás mindenképpen a legnagyobbak közé tartozott. Volt szerencsém Brazíliában a Pelé- s Argentínában a Maradona-kultusszal találkozni. Argentínában egyébként az egykori elnököknek és generálisoknak szinte minden településen szobruk vagy emléktáblájuk van, s minimum egy-egy utcát neveztek el róluk. Ez persze túlzás, s a diktatúrák emlékét idézik fel az emberben. Gyakran látni viszont a nemzeti lobogót, a külföldiek által látogatott szuvenírboltokban pedig szinte minden emléktárgyon Piazzola (tangóharmonikás zeneszerző), Borghes (világhírű író) portréját látni, ám ezek aránya eltörpül a Maradona-kultusz árudömpingje mellett.
Csak néhány érv arról, hogy Puskás miért nagyobb sztár és ismertebb magyar, mint Győzike, Hajdú Péter legújabb szerelme vagy a táncoló miniszterelnök. A 6–3 során a csapatkapitány, Puskás Ferenc mesébe illő londoni előadását százötezer néző tapsolta felállva Londonban. Pelé, a „Fekete Gyöngyszem” minden idők legjobb játékosának nevezte Puskás Ferencet. „Játékosként és emberként is tízes! Minden magyarnak segített, olyan volt a magyaroknak, mint egy nagykövetség. A pénzét rájuk költötte…” – Alfredo Di Stéfano. Miután Puskás Ferenc külföldre távozott, idehaza szinte kimondani vagy leírni sem volt szabad a nevét. És mint az idei évforduló is megmutatta, ma sem tanácsos a nevével villódzni. Remélem, vannak még rajtam kívül is olyan emberek, akik egyszerűen nem értik, hogy amikor Ausztráliában az áll az egyik utcanévtáblán, hogy Egerszegi Krisztina, és amikor Németországban Bátorfi Csilla utca is van, akkor Magyarországon miért nem lehet egy megállót elnevezni arról a sportklasszisról, aki az egész földgolyón megismertette Magyarország nevét.
Ha a kispesti Puskás utca és a zalaszabari Puskás tér nem lenne, akkor most ideírhatnám, hogy bezzeg Melbourne-ben már 2002-ben utcát neveztek el Puskásról. Helyette azt írom: Puskásból kisstílűen vizsgáztak a magyarok.
|