Puskás Ferenc a szívünkben él
Egy éve hunyt el a felejthetetlen kapitány.
Öcsi, Pancho, Öcsi bácsi... Ezek a becenevek kísérték végig földi pályafutásán a napra pontosan egy esztendővel ezelőtt elhunyt Puskás Ferenc 1927. esztendejének egyik hűvös tavaszi napján megkezdett életútját, amelyeket először csak szűkebb környezete használt, majd szerte a nagyvilágban megismerték, furábbnál furább kiejtésekkel ejtettek ki és publikáltak. Két megfoghatatlan dolog viszont minden ilyen megnyilvánulásban benne rejlett: az áhítat és a tisztelet.
Az "Öcsizés" még a Kispesti grundokról indult, amidőn a mai Honvéd elődje, a KAC színeiben egy 16 éves lurkó öltött szerelést, megkezdvén világhódító útját. A "Pancho" harmincas éveire, madridi csillogásának első napjától vált tőle elválaszthatatlanná. A "bácsi" kötőszó 1991-es hazatérése - a bő három évtizedet felölelő távollét - alkalmával forrt össze nevével.
A fenti témakör további részleteivel nem is traktálnánk tovább az Olvasót. Hiszen a "Száguldó Őrnagy", a "Sváb" néven is becézett Puskás Öcsi valami olyasmit valósított meg a világ futballpályáin, amit a "teljesség igénye" címszó alatt említhetünk. A korabeli krónikások feljegyzései, a - jóval később - hozzánk is eljutott képkockák, no és természetesen a rádióriporter, Szepesi György hangja és a szalagokon máig megőrzött lelkendezése (Puskás lő... góóól!!!) újra és újra életre hívja nekünk a kapitányt, és vele együtt az Aranycsapatot is.
Az '50-es évek sikerkovácsait elődeink keresztelték el így, ám "a bizonyíthatóan minden idők legjobb válogatottja" jelző már nemzetközi nyelven íródott; a napokban a szakzsargonban találkoztunk vele egy értékesíteni kívánt korabeli ereklye kapcsán. Nos, ennek a csapatnak a kapitánya volt a mi Öcsink, a nevét még életében (2002) felvett Népstadiont újra megtöltő Aranycsapaté, milliók szeretetét kiváltva, játékával egy keserű nemzetnek szerezve örömet. Az akkori gárdából már csak ketten maradtak közöttünk, a legendás csapatra azonban újabb és újabb generációk csodálkozhatnak rá.
Dr. Kárpáti György, Puskás Ferenc kortársa, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó mondta nemrégiben, hogy Öcsi bácsi nem tudott volna úgy korzózni Madridban a város egyik jellegzetességénél, hogy ne bénult volna meg a teljes közúti forgalom. Aztán - szintén a közelmúltban vele készült interjúban - a kiváló sportember a királyi gárda szolgálatában 15 esztendeje álló Raúllal, a hűség mintaképéül szolgáló futballistával egy lapon említette korabeli népszerűségét.
Puskás Öcsi elsődlegesen szeretett nemzetét, azon belül pedig kisebb otthonát, a Honvédot szolgálta. Spanyolország szívébe már harmincon túl, egy kacifántos történet végén jutott el. Négy évvel az angol-magyar után, 1957-ben a kispestiek Dél-Amerikában túráztak, és - akárcsak az akkori időkben a ma Európa krémjének számító, hétről hétre megcsodált és megcsodáltatott klubok által hívott Sándor Csikarék, később Mészölyék - természetesen Puskás is bővelkedett az ajánlatokban. A nem engedélyezett túra miatt rá kiszabott egyéves eltiltás után is először az édes haza mellett tette le voksát. Másnap azonban hiába érdeklődött a bécsi állomáshelyén tartózkodó magyar küldöttségnél, nem annulálták az eltiltását, hanem helybenhagyták azt.
Az érvényben maradt szankció révén aztán megnyílt előtte a külföldi karrier lehetősége. Amikor a Realhoz került, a válogatottban maga mögött hagyta utolsó, 85. fellépését, így 84 gólját sem gyarapította már tovább, miként a kispesti színekben addig megszerzett 358 találat került a futball-történelemkönyvekbe. A súlyfeleslege miatt eleinte kétkedve fogadták őt, a háta mögött összesúgtak: "mit akarnak ezzel a dagival?" Ő azonban szívós munkával megküzdött mindazért, amit a felejthetetlen madridi 8 esztendőnek köszönhet.
Puskás Öcsi neve mellett 5 besöpört bajnoki cím, 3 Európa Kupa, 1 Spanyol Kupa és egy Interkontinentális Kupa fűződik, a spanyol és nemzetközi, tét- és barátságos fellépések 372 fellépést gyümölcsöztek. Ami Kispesten "Cucut", a gyerekkori jóbarátot jelentette, akinek oldalán az ország akkori "mindenese", Farkas Mihálynál számtalan látogatások mögött mind-mind jótétemény állt, az Madridban "Stefi", az Di Stefano volt, a kor másik klasszisa, akinek ontotta a gólpasszokat - és akitől a Pancho származik.
Öcsi az aktív játéktól 1966-ban, 39 évesen köszönt el, ám a futball örökké elválaszthatatlan volt tőle. Az edzői pályán újabb negyedszázadot töltött el, bejárva mind az öt kontinenst. Szeretett hazáját egy 1981-es gálameccs után látta meg ismét, de végleg csak 1991-ben tért vissza Magyarországra Bözsi nénivel együtt. Öcsi bácsin alig 8 év leforgása után már érzékelhetően jelentkeztek a gyógyíthatatlan betegség, a gyilkos kór szörnyű jelei.
Máig a fülünkben cseng a katonai tiszteletadást kísérő ütemes dobszó; máig látjuk magunk előtt Blatter visszaemlékezését a Bazilika előtt, máig nem száradtak fel a hajdani Népstadionban, ma az ő nevét viselő szentélyben a búcsúztatásán elhullajtott könnyeink.
Puskás Ferenc ma egy éve távozott... Ha fizikai valójában nem is születhet meg többé, a szívünk, lelkünk mélyén örökké ott lakozik majd.
|